A Budapest Folk Fest keretében vasárnap mutatta be új, Reggelig mulatok című negyedik lemezét a Parno Graszt. A tíz tagot számláló formáció új albuma egy különleges DVD melléklettel is kiegészült, hiszen indiai körúton jártak, ahol zenéltek, mulattak és a gyökereiket kutatták. Erről és sok másról kérdeztük Oláh János zenekarvezetőt.

A Parno Graszt új, sorrendben a negyedik lemezének ingyenes bemutatójával zárul a Budapest Folk Fest a Millenárison. A vasárnapi koncert feszes ritmusokat, hamisítatlan Parno-hangulatot ígér.

A közvetlenségük, póznélküliségük megejtő. Akárhányszor látom őket, a jókedv ellenére mégis elfog valami mélabú, hogy ezek a fosszíliák meddig tudnak még itt lenni, elevennek megmaradni...

Az energiaátadás, amelyről a színpadi zene oly sok esetben szól, olyan elemi erővel valósult meg, amit egy hagyományos muzsikát játszó zenekartól kompromisszumok nélkül ritkán várhatunk...

A hangulat egy percre sem hagy alább, mindenfelé kipirult arcú fiatalok lihegnek, mintha csak az életükért táncolnának. 

Mindegy, hogy hatvan embernek játszanak egy falusi keresztelőn vagy több ezer embernek egy nemzetközi színpadon, a hangulat ugyanaz: áttetszően tiszta derű, mintha könnyű szél fújna.

Ez a világ nekem való – hirdeti a cím, és aki berakja a lemezt a lejátszóba, szűk egy órára el is hiszi. A nótákban most is az a jó, ami a Parno Graszt puritán, letisztult zenéjében mindig – megcsiklandozzák a rejtett virtust, és akkor – nincs mese – ropni kell...

Nyíregyházától északi irányba, Ibrány felé kell elindulni ahhoz, hogy eljussunk a roma muzsika új fellegvárába, Paszab községbe. Persze csak nekünk, városiaknak új, ha egy mikrokultúra jeles tagjaival találjuk szemben magunkat.